Ollantaytambo - Fesztivál/Festival

A városka négy napos ünnepléssel köszöntötte a születésnapját. Amolyan falusi dáridóval. Volt felvonulás, sör, sütögetés, színpad és jó hangulat. A felvonulásra kisebb, nyitott platós tehetautókat díszítettek fel. Jöttek a tejtermelők, a kukorica termelők, a falu gyerekei, az Inka király, a kőfaragók, a falusi táncosok és a helyi rendvédelmi szervek. A felvonulás után leültünk egy kis étterem teraszára Pisco Sourt iszogatni, mígnem egyszer csak megállt mellettünk egy csapat fiúcska 11-12 évesek és kedélyesen elkezdtek velünk társalogni. A mosolygós srácokról kiderült, hogy osztálykiránduláson vannak, útban Machu Picchu felé - a tanító néni is velük volt - és mindenhol megállnak a külföldiekkel beszélgetni, hogy többet tudjanak meg a világról. Később találkoztunk velük a tér másik sarkán a sütöde mellett, ahol nyárson sült húst ettek. A husi után a tanárok tortával kedveskedtek nekik. A kis kópék tiszta maszatosak lettek, fehér hab csillogott az arcukon és a kezükön, de nagyon boldogok voltak. Egyikük kedvesen egy falat tortát nyújtott felém maszatos kezével, amit elöször visszautasítottam - gondolva a lehetséges baktériumokra - de kedves unszolására végül elfogadtam.  Nagyon finom volt. Miközben megettük az aprócska falatot arra gondoltunk, hogy a szeretet, amivel kaptuk biztos megvéd minket a hasmenéstől, amit a baktériumok és vírusok okoznak. Így is lett!

The little town celebrated its birthday with a four day festival. A typical village festival. There was a parade, lots of beer, grilled meet, a stage for concerts and a good feeling. Small trucks were decorated for the parade. There were the milk producers' truck, then the corn farmers', then came a truck full with kids from the village. There was a truck for the Inka king and for the stone carvers. And there were old ladies in traditional dresses who were the dancers of the parade.
After the parade we sat down in a little restaurant and had a glass of Pisco sour, when a bunch of 11 and 12 year old boys stopped by and started to have a chat with us. They were on a field trip on the way to Machu Picchu with their teachers and were very interested of foreigners. They wanted to know a bit about us. They were cute and smily. Later on we met again on the main square where they had some shish-kebab for dinner and a cake after. Their face and hands were shiny from the icing. One of them were offering a tiny piece of cake for me which I refused at first, thinking of all the dirt and bacterias on his hand, but he urged me with such an open heart that I finally accepted, thinking that such heartily gesture can't bring sickness. I was right!