Tokyo, második nap/second day

Tokyo eredeti neve Edo – A császár keleti fővárosa. Korábban a főváros Kyotoban volt, még előtte Naraban. Tokiónak 13 millió lakosa van. Japánban 123 millióan élnek, az ország területének 30 %-a lakható, a többi hegy. Érdekességképpen: Japán területe 1/25-e Amerikának, lakosainak száma viszont a fele, ehhez járul hozzá, hogy ennek az 1/25-nyi területnek csak a 30%-a lakható. Nagyon kevés hely jut egy embernek. Gondolom ezért annyira szervezett minden. Rendkívül fontos a szabályok pontos betartása és a pontosság. Mindenki tudja hol a helye és mi a dolga. A fő kulcs a szervezettség.

Az országban 2 fő vallás az uralkodó, általában mindenki mindkét vallást használja – szándékosan nem azt írtam, hogy gyakorolja – ez a Shinto és a Buddhizmus. A császár vallása a Shinto.

A shintoizmus szinte csak Japánban található meg, alapja a tisztelet a természet és bizonyos szent tárgyak felé. Azt vallják, hogy a napnak, hegyeknek, folyóknak, fáknak, hangoknak saját istene van, akiknek tiszteletet kell adni, őket kaminak hívják és templomokban, szentélyekben adnak nekik tiszteletet. A shinto azt jelenti – az istenek útja. Mielőtt belépsz egy ilyen szent helyre meg kell magadat tisztítani. Minden templom előtt van egy kút, az innen folyó vízből a kell egy fából készült merőkanálba vizet engedni, majd megmosni mindkét kezedet külön-külön, végül kiöblíteni a szádat (a vizet nem szabad meginni). Ezzel az eljárással megtisztítod magad minden szennyeződéstől és beléphetsz a templomba.

Shinto templomba az emberek a jó dolgok megünneplésére mennek. Itt tartják az esküvőket, itt ünneplik a gyermekek születését, ide viszik az egy, három, öt, hét éves gyerekeket, hogy jó életet, egészséget, boldogságot, jó előremenetelt kívánjanak nekik egy szertartás keretében. Ide megy az, akinek valamilyen kívánsága van az életével kapcsolatban. Fából készült ima táblákra írják kívánságaikat az emberek, amiket egy erre kialakított helyen felakasztanak. A shinto papok ezeket minden nap elégetik, hogy a kívánságok a füsttel együtt felszálljanak az égbe és teljesítésre kerüljenek az istenek által. Mi is írtunk ilyen táblát.

Elmentünk megnézni a Meiji Jingu templomot, melyet Meiji császár tiszteletére nyitottak meg 1920-ban. Ő volt az, aki Japánt elindította a modernizáció útján. Minden shinto templom bejáratánál van egy óriási kapu, ami alatt átsétálva megtisztul a tudatod. A kapu neve Tori, ami két betűből áll, az egyik jelentése madár, a másiké otthon. A templom Tokió közepén helyezkedik el, 120.000 örökzöld fa veszi körül, ami teljesen kizárja a város zaját. Olyan, mintha valahol vidéken lennél.

A templom egyik belső részében kívánság dobozok vannak elhelyezve, rácsos tetővel. Ez elé kell állni összezárt lábakkal és bele kell dobni egy 5 yenes érmét, amiről azt tartják, hogy szerencsét hoz, s aminek lukas a közepe. Szóval, amikor beledobod a pénzérmét a dobozba kétszer meg kell hajolni, majd kétszer tapsolni kell és elmondani a kívánságod, végül ismét meg kell hajolnod, de most csak egyszer.

A shinto papok fehér szerzetesi ruhába öltöznek, 6 évig tanulják a vallást az egyetemen, mielőtt papok lennének. Miután felszentelik őket családot alapíthatnak.

A taxikban az ajtók automatikusan működnek, a sofőr nyitja és zárja őket egy gomb segítségével, először, amikor ki akaratam szállni és hirtelen kinyilt az ajtó, olyan érzésem volt, mintha egy láthatatlan szellemkéz nyitotta volna az ajtót - meglepődtem, azóta megszoktam.

Meglátogattuk a császári rezidenciát – Imperial Palace - ahova természetesen nem lehet bemenni, mert a császári család ott lakik, de a külső kertben lehet sétálni, ami önmagában is nagyon szép és föl lehet nézni a magas falakra, amik körülveszik a belső kertet. Az egész Palota magas falakkal van körülvéve– még a ninjak sem tudnának felmászni rajta – és vagy 50 méter széles vizesárokkal, hogy senkinek ne jusson eszébe még a gondolata se bejutni oda. A Palota nem volt mindig a császári család tulajdona, évszázadokon keresztűl a Shogun palotája volt. A császári család birtokába akkor került, amikor a Shogunt lemondatták és elvették tőle a hatalmat 1863-ban.

A Shogunoknak több száz éven keresztűl korlátlan hatalmuk volt Japánban, ők voltak a katonai vezetők, a szamurájok fővezérei. A császár jelképesen volt az ország vezetője, úgy gondolták isten leszármazottja és istenként tisztelték.

1863 körül az akkori császár – Meiji – viszont úgy gondolta a hatalomnak a császárnál kell lennie, maga mellé állította a politikai erőket, s mivel a népnek is elege volt már a szamurájokból, képes volt módszeresen kiírtania a szamuráj családokat, ezzel meggyengíteni a Shogunt, akinek egyébként is csökkent a népszerűsége és végül átvenni a hatalmat.

A császár Kyotóból demonstratíve Tokióba költözött a Shogun palotába. Onnantól kezdve lett Tokió Japán fővárosa. A szamurájok farmerekké váltak és eltűntek a társadalomból.

A Palota Tokió kellős közepén van és 1590-ben kezdték el építeni az akkori Shogun, Ieyasu Tokugawa utasítására. 99 kapuja van, eredetileg 21 megfigyelőállás állt körben a falakon – ebből ma már csak 3 van – és 28 fegyverszoba található benne. A Palota belső kertjét évente kétszer megnyitják a nagyközönség előtt 1-1 napra.

Japánban 3 fának tulajdonítanak fontos jelentőséget: fenyőfa – mivel örökzöld, ez jelképezi az örök életet, szilvafa – fehér virága miatt a megtisztulás jelképe, bambusz – mivel nagyon magasra nő, a becsületességet jelképezi.

A japánok nagyon szeretik a szilvabort – 1 kg szilvát meg kell mosni és kitenni a napra száradni, aszalódni 1 napig. Utána át kell törölni (nem mosni) és beleönteni egy nagy befőttes üvegbe. Rá kell önteni 1 üveg gint (édeskrumpliból készültet) és fél kg cukrot. Ezt lezárva, sötét helyen egy évig kell érlelni, majd fogyasztani. Nagyon finom!

Japánban utcán, nyilvános helyen, közlekedési eszközön (kivéve vonatok) nem lehet étkezni.

Tokióban van egy ugyanolyan Szabadság szobor, mint amilyen New Yorkban is található. A japánok is a franciáktól kapták pár évvel ezelőtt, ahogy Amerika is az övét. Igaz a japán sokkal kisebb és nincs akkora jelentősége, mint az amerikainak és valahogy nem is illik oda. Számomra a Szabadság szobor Amerika jelképe és furcsa máshol is látni, illetlennek tartom.

Délután elmentünk az elektromos dolgokat áruló negyedbe, minden boltban telefont, számítógépet, videókamerát és hasonlókat lehetett kapni. Nagyon fárasztó volt, minden üzletben szinte ugyanazt lehetett kapni, szinte ugyanazon az áron. A negyedben rengeteg úgynevezett Pachinko van, ezek játéktermek – mindegyikben vagy 50 ugyanolyan gép van, golyókat kell irányítani, iszonyatosan füstösek. A férfiaknak munka után ez az egyik kedvenc időtöltése.

Este egy tempura étteremben voltunk. Japánban az éttermek egy dologra specializálódtak, vannak sushit, csak tésztát, levest vagy tempurát felszolgáló éttermek. Midegyikben kaphatók apró előételek, van desszert is, és persze sake és japán tea.

The original name of Tokyo is Edo – means: Eastern capital of the Emperor. The capital was in Kyoto earlier, and before that in Nara. The population in Tokyo is 13 million. There are 123 million people live in Japan but only 30 % of the country is available to live in, the rest are mountains. Interesting facts: the size of Japan is 1/25 of America, the population is half, but only 30 % of the living space is available. So there is very small space per person. So probably this is one of the reason why everything is well organized. Everybody knows what to do, when and how. The main key is organization.

There are two main religion in the country Shinto and Buddhism, most japanese people don't belong to just one of it. The religion of the Emperor is Shinto. Shintoism is almost exclusive to Japan, the base of it to worship the sun, mountains, rivers, trees and even sounds. Each of these things has a deity, who called kami. The Shinto worship is done at shrines. Shinto itself means the way of the gods. Before you visit these shrines you have to purify yourself. Before entering the site of the shrine you pour water from with a wooden spoon on your hands and wash them one by one, than rinse your mouth. In this way you purify your body and soul, and able to enter to the shrine.

People go to Shinto shrines to celebrate weddings or a birth of a child, wishing good life, happiness or really anything they need in your life. There are votive tablets all around to write your wishes on, and a place to hang them up. Shinto priests collect them every night and burn them all together so smoke takes all the wishes up to heaven. We, of course, had made our wishes too. There are lots and lots of tablets hanged every day.

We went to visit the Meiji Jingu shrine, that was dedicated to one of the Emperor called Emperor Meiji and was open in 1920. He was that Emperor, who started the modernization in Japan. There is a Shinto gate (sometimes more than one) in a Shinto shrine. Walking through under this gate - called Tori - you go through a mental purification. Meiji shrine is located in the middle of Tokyo and surrounded by 120.000 trees that are blocking out the noise of the city. It feels to be somewhere in the countryside.

Every shrine has a wishing or praying box. The procedure is the following: stand in front of this massive box with closed feet and drop some money – preferably 5 yen, which has a hole in the middle and brings you good luck – into it. Bow 2 times, clap 2 times, say your wish or pray, finally bow once.

Shinto priests wear white and study for 6 years on a special University before they actually became a priest. Once they are officially priests they can be married and have children.

Every taxi has an automatic door. With a push of a button the driver is able to open and shut the door. I didn't know about this function so I was very surprised on the first day when I tried to shut the door but it did itself before I was able to do anything. I keep forget about it ever since so from time to time there are funny moments.

We went to visit the Imperial Palace – it has an inner and outer garden. The inner garden is closed since the Emperor lives there, but the outer garden is open for the public and very beautiful. The whole Palace is surrounded with huge walls – so high that even Ninjas won't be able to climb on it – and by a wide moat for a double protection. The Palace wasn't always owned by the Imperial family, for centuries it was the home of the Shogun. It became the home of the Imperial family in 1863, when the Era of the Shoguns ended.

Shoguns had significant power for centuries, they were the military leaderer, the main chief of Samurais. The Emperor didn't have power though people thought about him as a descendant of God and worship him as God.

Around 1863 the then living Emperor – Meiji – wanted to rule Japan, and wanted to take all of the powers from the Shogun. He was able to convince all the political leaders to be loyal to him, and eliminate all the members of a samurai families, since people had already enough of the samurai system, their power and the fear connected to it. These things were enough to weaken the Shogun who already lost his popularity among japanese people, so the Emperor was able to have the Shogun step down and giving all the powers back to him. The Emperor moved to Tokyo to the Shogun's palace- since than it is called Imperial Palace and Tokyo became the capital of Japan.

The construction of the Palace started in 1590 by the order of Ieyasu Tokugawa, who was the Shogun that time. The castle had 99 gates, 21 watchtowers (of which 3 are still standing) and 28 armories.

The inner garden are open to the public twice a year – each time for a day.

There are 3 kind of tree in Japan that has a significant meaning, the pine tree: it's evergreen so it represents long life, the plum tree: it has white, pure blossoms, so it represents purity and the bamboo: which grows high, so it represents honesty.

Plum wine is very popular here, people often make it at home: wash 1 kg of plum thoroughly and put it in the the sun for a day. Next day wipe it dry and put it in a glass jar. Pour 1 bottle of sweet-potato gin and half kg of sugar on it. Seal it and let it rest for a year in a dry, dark place.

It is not appropriate to eat on the street or on public transportation (except trains) or in any public place.

There is a Statue of Liberty in Tokyo same as the one in New York but smaller. France gave it to Japan couple years ago, like they gave it to America in 1889. It was extremely strange to see it in Tokyo. The Statue of Liberty is the symbol of America, seeing it somewhere else is like it has been stolen from them.

We went to the electronics district in Tokyo in the afternoon. It was overwhelming, it was huge, almost the same products everywhere. There were everything you can imagine. Also there are lots of so called Pachinko places where japanese people go to play pachinko every day after work. These machines are like the combinations of a flipper machine and a poker machines, you have to move small metal balls from one place to the others. It's very bright, loud and smoky.

We went to a tempura restaurant in the evening. Japanese restaurants often specialized for one thing

There are sushi places, noodle restaurants, or places making only tempura. You always get some appetizers and japanese tea. We also had sake with every meal. In this restaurant we sat on tatami mats (no shoes). They only have chopsticks. The food wasn't the best, but the ambience was great.

Tokyo, első nap/first day

Megérkeztünk, busszal megyünk be a szállodába, az út 1,5 óra. Abban a szállodában leszünk, ahol a Lost in Translation című filmet forgatták – Park Hyatt Tokyo.

Délután meglátogattuk az egyik nagy, japán cég elnökét (képzelj el egy magas, elegáns, jó kiállású, 60-as éveinek végén járó japán férfit) – kész ételeket gyártanak és kutya kaját (érdekes kombináció, nem?) - akinek az apukája a Noah nagypapájának üzleti társa volt egy darabig, az említett elnök pedig gyakornokként tanult a nagypapa cégénél fiatalkorában és aki mellesleg a jelenlegi császárnő testvére. A találkozó nagyon formális volt, érdekes volt látni a társadalmi viszonyokat, a meghajlások mélységét (minél alacsonyabb szinten áll valaki, annál mélyebben hajol meg), minél magasabb pozícióban van az egyén, annál magasabbnak tűnik és annál magabiztosabban viselkedik, ami önmagában nem lenne furcsa, mert ez európában is normális, inkább az ellenkezője szembetűnő, minél alacsonyabb pozícióban van valaki, annál alacsonyabbnak tűnik, szinte mindig meghajolva jár.

Kb fél óráig tartott az audencia, utána az asszisztense, aki már 40 éve dolgozik a cégnél, s így szinte ugyanolyan fontosnak számít, vitt minket egy órácskát várost nézni, majd telefont keresni, ugyanis az én régi Iphone-om nem működik itt Japánban, mert csak a 3G-s telefonok működnek. Ugyan nem jártunk sikerrel, mert csak olyan telefont lehet kapni, amit csak szerződéssel együtt adnak el, de volt egy jelenet, ami zseniális mutatja a társadalmat – asszisztens beszélget a GSM eladóval a problémáról vagy 10 percet, amit én két mondatban mondtam el a pasinak, mire a végén ő lefordítja a beszélgetést, ami a következő volt: nem lehet olyan telefont kapni, amibe az én SIM kártyámat bele lehet rakni – miről beszéltek 10 percet, ami végül egy mondatban összefoglalható? Egyébként az ember nagyon szimpatikus volt, kellemes volt együtt tölteni a fél napot és remekül bírja a nyugatiakat – a lánya eddig Angliában élt és most költözik Amerikába.

Este elvitt minket vacsorázni egy Kaiseki típusú étterembe, ahova nélküle sosem jutottunk volna el. Ebben az étteremben a szakács választja ki neked az ételeket. Foglaláskor elmondhatod milyen típusú ételt nem kérsz, illetve hány fogást szeretnél 5-7-12, de egyébként a szakács választja ki, hogy miből alkotja meg neked a tökéletes harmóniát – figyel a színekre, egymáshoz passzoló ételeket tesz megfelelő sorrendbe az asztalodra. Minden csak egy-egy falat. A miso leves és a rizs a legvégére kerül. Főként halakat és zöldségeket készítenek. Érdekesek az ízek és minden friss. Egy kimonóba öltözött hölgy szolgál fel mindent, ő a személyes “pincéred”. Sakét ittunk – hideget és meleget - és japán teát.

A bejáratnál le kell venni a cipőt, ez egész éttermet tatami borítja. Kimonóba öltözött hölgyek köszöntenek érkezéskor. Külön szobába vezetnek, rizspapír van a falakon, az egyik falon teljes üveg van, ami egy tóra néz, aranyhalakkal, zöld növényekkel, beszűrődik a víz csobogásának hangja. Alacsony asztal mellett ülnek a vendégek a földön, valójában egy matracon, aminek van háttámlája is. A régi időkben törökülésben kellett ülni, ami nagyon fárasztó volt a hosszú ideig elhúzódó vacsorák alatt, tönkretette az emberek térdét. Ma az újításoknak köszönhetően van egy mélyedés az asztal alatt, ahova bele lehet lógatni a lábakat, így valójában úgy ülsz, mint egy széken. A szobák nagyon egyszerűen berendezettek, vázán és egy-két apróságon kívül semmi sincs csak a szoba közepén az asztal. Nem is férne el más. A wc-ben papucsot adnak, hogy az ottani kövön ne mezítláb kelljen menned. Az ajtók alacsonyak, le kell hajtani a fejedet, ha be akarsz lépni. Egy csodás élménnyel lettünk gazdagabbak.

A szállodánk 52. emeletén van egy bár, ahonnan egész Tokiót látni lehet. Most ott ülünk. Az egész város fényben úszik, minden emeletes ház tetején piros lámpák villognak, jelzésül az arra haladó repülőknek. Az épületek 30-50 emelet magasak. Egy amerikai együttes jazzt játszik. Az egész bár velük együtt lüktet. Az együttes dobosa egy ősz hajú néger pasi, amolyan igazi jazz zenész. Noah szakét iszik, én japán zöld teát.

We have arrived, we are going to the hotel by shuttle bus, it takes 1 hour 30 minutes. Have you seen the film Lost in Translation starring Bill Murray and Scarlett Johanson? It was filmed in a hotel we are staying. The hotel became famous after the movie was made.

In the afternoon we visited the chairman (imagine a tall, elegant men in his late 60s) of one of the big japanese firm - making those japanese pasta with a sauce in a package, ready to eat soups and kind of things and also dog food (good combination, isn't it?) - whose father was a business partner of Noah's grandfather and who is by the way the brother of the Empress of Japan. The meeting was very formal and was interesting to see how the different social classes interacted to each other, how the position of a person determine the depth of the bowing he makes to others. Lower position you are in, deeper you bow.

After the audience, his personal assistance – who has been working for the company for 40 years, and who is also in his 60s – took us for a little tour in town and than for dinner in a Kaiseki type of restaurant. Kaiseki is a special place, when you enter you have to take off your shoes and your are greeted by ladies in kimonos. One of them escorts you to your own dining room. Each of the dining rooms located around a little pond with gold fishes in it, surrounded by rock and trees with a noise of a waterfall. There are rooms for two people or 6 and even for bigger groups. The table is always on the middle of the room, you sit by it on the floor using a pillow. It is the chef's privilege or job to decide what to give you for dinner, but it has to be harmonious in colors and taste, and the food has to be in a special order. When you book a table you have to inform them about the kind of food you don't eat, and define how many orders you want 5, 7 or 12. We had sake and green tea. In the restroom you got a slipper to wear in the toilet, not to be barefoot there. We had an awesome dinner.

From the hotel bar on the 52. floor there is a great view of the whole city. We are sitting there. Tokyo is bathing in lights. There are pulsing red lights on the top of the buildings – sign for the airplanes, but it looks like the city would pulsing itself. The buildings 30-50 stores high. An american band is playing jazz in the softly lit bar. The music and people are breathing together on the beats. The drummer is a typical veteran, black musician. Noah is having sake, I'm having a japanese tea.

Japán - utazás/getting there

Elindultunk, Bécsig autóval megyünk, majd onnan repülünk Tokióba. A felhők sejtelmes párával borítják be a fákat az út mentén. Az ősznek még mindig alig van jele a természetben. A fák éppen csak elkezdték sárgára változtani a ruhájukat, de a mély sárga, bordó és barna még várat magára. Szeretek autózni, figyelni a tájat, haladni, de mégsem menni...

Most tűnt fel a reptér irányítótornya a távolban, kicsit késésben vagyunk...

Simán becsekkoltunk, az összes bőröndünk (3) súlyhatár alatt van. Még sosem utaztunk ennyire “könnyedén”...

Most a repülőn ülünk. Az Austrian Airlinesnak néha vannak jobb napjai és jobb repülői. Ez most nem az ő pillanatuk, mintha a 80-as években lennénk, a technikai fejlődésnek nyoma sincs, pedig utaztunk már modernebb gépükkel is. Végül is kibírható. Pont naplemente van. A gépen rengeteg jóképű, csinos cseh és szlovák fiatal van. Modellek, filmezni mennek Japánba.

Nizhniy Novgorod fölött vagyunk és még 8.20 perc van hátra...

Közben megnéztem egy filmet Sandra Bullokkal (Proposal), aludtam, vacsoráztam és még mindig csak Oroszország felett vagyunk. Még 5.30 perc van hátra...

We are off to Japan, first driving to Vienna, than flying to Tokyo. The clouds are very low above the Highway, covering the trees with a fine mist on both sides of the road. Autumn is hardly visible in nature yet. The trees have barely changed their color into yellow. There are no signs of deep yellow, reddish and brown.

I love traveling by car, looking out the window at the countryside, getting further without moving..

The control tower of the airport just appeared in the far distance, we are a little bit late...

We checked in, all of our luggages are under weight limit. This is probably the first time traveling this light...

Now we are sitting on the plane, Austrian airlines have better planes and better service usually, but obviously it's not that occasion. It's like being back at the 80's, there are no signs of technical revolution on the plane, the seats have a turquoise color, pillows are red and the blankets are apple green. A bit of colorful. Oh well...

There is a sunset outside, yellowish orange on the horizon, you know with those parallel stripes of of lights. So the sight is beautiful...

There are lots of good looking young girl and boy on the plane from the Check republic and Slovakia. They are models making shots in Japan. ..

We are flying above Nizhniy Novgorod (Russia). There are still 8 hours and 20 minutes ahead...

I already watched a film with Sandra Bullock (Proposal), eat dinner, slept and still there are 5 hours and 30 minutes left. We are still above Russia.

Italy, Valpolicella Vineyard near Verona

We spent the last two nights in a renaissance farm house, in the Hotel Villa del Quar. The buildings form a U shape creating a warm courtyard. These traditional italian 2 stores  high buildings lay in the middle of a beautiful garden. The house can be reached from the main road through a small road with bushes on both sides . This vineyard called Valpolicella is far from noises of cities or cars. 

The entrance of our room opened right from the courtyard, surrounded by tall bushes, making the entrance secret and invisible from unwanted eyes. At night we were siting outside on our secret terrace sipping vine  in front of our entrance, with the moon like bright light above us and enveloped by silence. We hardly dared speak, it was so deep. 

The buildings were constructed of massive stones, making the rooms cold in spite of the hot air outside. 

Yesterday morning after our usual routine - Noah went running, I did Qigong, ITC, Tai Chi, meditation, the kids were swimming in the pool, we spent the whole day in Gardaland in a Disney like amusement park. The similarity is extreme, they created an exact copy of the Disney rides.

Yesterday night we had dinner on a charming square in Verona in  our favorite restaurant, having ham with melon, salads, breadsticks with olive oil, Spaghetti with tomato sauce, Spaghetti Vongole (spaghetti with clams), grilled Seebass and gratined scallops. It was absolutely delicious! 

Az elmúlt két éjszakát, egy a Valpolicelli borvidéken található reneszánsz farmházban töltöttük, ami ma szállodaként üzemel és a Villa del Quar nevet viseli. Az U alakú épületegyüttes egy gyönyörű kert közepén fekszik, ahová a főútról bokrokkal szegélyezett út vezet, s ami távol esik a város és az autók zajától.

A szobánk közvetlenül az épületek által körülvett kis udvarról nyílt, bejárata bokrokkal volt szeparálva, titkosítva azt a nem kívánatos szemek elől.

Esténként a szobánk előtti teraszon borozgattunk, fejünk felett a hold volt a lámpás, a csend körülvett bennünket. Szinte csak suttogva beszéltünk, annyira nem esett zaj.

Az épület masszív kövekből épült, így a kinti forróság ellenére bent szinte fáztunk.

Tegnap a reggeli teendők után - Noah futott, én gyakoroltam, a gyerekek a medencében úsztak - a napot Gardalandben töltöttük, ami egy Disneyhez hasonló park, hullámvasutakkal és egyéb atrakciókkal. A park olyannyira hasonlít a Disney parkokhoz, hogy egy az egyben ugyanaz, tökéletesen lemásolták a legapróbb szögig, már-már kínos módon. Egyetlen dolgot nem tudtak visszaadni az ottani dolgok közül - a hangulatot. Ettől függetlenül nagyon élveztük az ott töltött időt, imádunk hullámvasutazni.

Este Verona egyik főterén vacsoráztunk, a kedvenc éttermünk teraszán. Az ételek előtt felszolgált kenyerek mellé egy hihetetlenül finom olivaolajat hoztak, amiből hamar vettünk is egy palackkal. Olivaolajból valahogy sosincs elég. Vacsorára sonkát és sárgadinnyét, salátát, paradicsomos spagettit, Vongolét (ez spagetti apró kagylóval), grillezett Jakab kagylót és grillezett fehér halat ettünk. Nagyon, nagyon finom volt!

Reggel aztán ismét útra keltünk, hogy délután megérkezzünk SanRemoba.

Wörthi tó, Ausztria. Első nap / Lake Worthi, Austria. First day

A tervezett 2 óra helyett 4-kor indultunk csütörtökön, utunk első állomására a Wörthi tó melletti Kastélyszállóba - Schloss Seefels. Érkezésünk a késő éjszakába nyúlt, így nem éreztünk  semmit még a másnap ránk váró csodából. Gali (6 3/4) rögtön kipróbálta a fürdőszobában lévő whirlpoolt fürdőhabbal együtt, aminek az lett a következménye, hogy a hab egyre nagyobb lett, végül a gyereket is betakarta, alíg látszott ki a feje búbja.

Egy remek éjszaka után - lefekvés előtt harmonizáltam a helyet, elküldtem a különböző lényeket, tisztítottam a vízereket és sugárzásokat - reggel Bian qigonggal és ITC-vel kezdtem a napot a szobánkhoz tartozó teraszon. A kilátás lélegzetellátlító volt, előttem egy gyönyörő türkisz zöld vízű tó feküdt, amit körülvettek a csipkézett ormú hegyek. A levegő hűsítő volt, érezni lehetett, hogy az Alpokban vagyunk, később aztán felmelegedett a levegő. 

Reggelinket a tó feletti teraszon költöttük el, amolyan igazi osztrák féle volt, 3-4 fajta barna kenyér, hegyi sajtok, szemcsés túró, gyümölcsök. Később leköltöztünk a tó mellé, ahol a gyerekek választhattak, hogy a tóban vagy a kifejezetten nekik készült medencében fürdenek. Természetesen hol itt, hol ott találtunk rájuk. Az ebéd nem volt annyira ízletes, de kárpótolt minket az, hogy a tó partján ültünk a víztől 1 méterre és gyönyörködtünk a tó és a körülötte magasodó hegyek elkápráztató látványában. 

Délután a szálloda által kínált programok közül a vizi banánt próbáltuk ki, ami annyit tesz, hogy egy felfújható banánra ülnek a bátor vállalkozók, amit egy csónak húz maga után egyre nagyobb sebességgel, amíg sikerül elérnie, hogy az addig hangosan kacagó sereg beleessen a vízbe. Remek szórakozás volt, annyira hogy a gyerekek ezután még a felfújható, kerek gumigyűrűbe is beleültek, ami szintén a csónak végéhez volt kötve és így száguldoztak a hullámok hátán, hol összeütközve egymással, hol messze távolodva, időnként lecsúszva a hullámok tetejéről, mint egy csúzdán.

Este tovább indultunk Verona felé. Szállodánk a Valpolicella borvidék közepén fekszik és a 16. században épült.

Instead of leaving at 2 o'clock on Thursday we left at 4 and headed to Austria to a Chateau hotel (Schloss Seefels) by the lake Worthi. It was already dark when we got there, so we didn't have a clue of the beauty of the place. Gali (6 3/4) of course immediately tried out the jacuzzi in our bathroom putting babble bath in it, so at the end the whole bathtub was full with bubbles so high that the kid was covered, bubbles over his head, bubbles floating out. He had a great time.

After a peaceful night - previously I harmonized the place, send souls away, cleared the energies - I started the day with a Bian Qigong and an ITC  exercise on the terrace. The view was breathtaking, the lake had some turkis color and was hugged by alpine mountains. The air was crispy, I definitely felt the Alps around me, later of course it warmed up after all it's the middle of the summer here. 

We had a real Austrian breakfast above the lake on a terrace, brown breads, mountain cheese, cottage cheese, fruits, really lovely. Later on we moved down the beach, swimming in the lake or the kids indoor/outdoor pool. It was so kids friendly, we didn't have to worry for a minute and didn't have to sash the kids all day. Lunch wasn't memorable but at least we were siting by the lake, enjoying the view of the boats, the high mountains, the sound of the waves the boats were creating. Can't wish for better. 

In the afternoon we went for a banana ride in the middle of the lake. I was taking pictures in the motorboat while Noah and the kids were siting on the top of the banana pulled by the motorboat faster and faster until the driver managed to drop them into the water. They had life jackets. Gali and Ráhel enjoyed it so much than after the ride they took a tube also pulled by the boat. They were bumping to each other, sliding down the waves, gliding it was so fun even to watch them.

We left the hotel at the evening driving towards Verona and arrived late to the Hotel (built in the 16th century) at the Valpolicella vineyard.