Italy, Valpolicella Vineyard near Verona

We spent the last two nights in a renaissance farm house, in the Hotel Villa del Quar. The buildings form a U shape creating a warm courtyard. These traditional italian 2 stores  high buildings lay in the middle of a beautiful garden. The house can be reached from the main road through a small road with bushes on both sides . This vineyard called Valpolicella is far from noises of cities or cars. 

The entrance of our room opened right from the courtyard, surrounded by tall bushes, making the entrance secret and invisible from unwanted eyes. At night we were siting outside on our secret terrace sipping vine  in front of our entrance, with the moon like bright light above us and enveloped by silence. We hardly dared speak, it was so deep. 

The buildings were constructed of massive stones, making the rooms cold in spite of the hot air outside. 

Yesterday morning after our usual routine - Noah went running, I did Qigong, ITC, Tai Chi, meditation, the kids were swimming in the pool, we spent the whole day in Gardaland in a Disney like amusement park. The similarity is extreme, they created an exact copy of the Disney rides.

Yesterday night we had dinner on a charming square in Verona in  our favorite restaurant, having ham with melon, salads, breadsticks with olive oil, Spaghetti with tomato sauce, Spaghetti Vongole (spaghetti with clams), grilled Seebass and gratined scallops. It was absolutely delicious! 

Az elmúlt két éjszakát, egy a Valpolicelli borvidéken található reneszánsz farmházban töltöttük, ami ma szállodaként üzemel és a Villa del Quar nevet viseli. Az U alakú épületegyüttes egy gyönyörű kert közepén fekszik, ahová a főútról bokrokkal szegélyezett út vezet, s ami távol esik a város és az autók zajától.

A szobánk közvetlenül az épületek által körülvett kis udvarról nyílt, bejárata bokrokkal volt szeparálva, titkosítva azt a nem kívánatos szemek elől.

Esténként a szobánk előtti teraszon borozgattunk, fejünk felett a hold volt a lámpás, a csend körülvett bennünket. Szinte csak suttogva beszéltünk, annyira nem esett zaj.

Az épület masszív kövekből épült, így a kinti forróság ellenére bent szinte fáztunk.

Tegnap a reggeli teendők után - Noah futott, én gyakoroltam, a gyerekek a medencében úsztak - a napot Gardalandben töltöttük, ami egy Disneyhez hasonló park, hullámvasutakkal és egyéb atrakciókkal. A park olyannyira hasonlít a Disney parkokhoz, hogy egy az egyben ugyanaz, tökéletesen lemásolták a legapróbb szögig, már-már kínos módon. Egyetlen dolgot nem tudtak visszaadni az ottani dolgok közül - a hangulatot. Ettől függetlenül nagyon élveztük az ott töltött időt, imádunk hullámvasutazni.

Este Verona egyik főterén vacsoráztunk, a kedvenc éttermünk teraszán. Az ételek előtt felszolgált kenyerek mellé egy hihetetlenül finom olivaolajat hoztak, amiből hamar vettünk is egy palackkal. Olivaolajból valahogy sosincs elég. Vacsorára sonkát és sárgadinnyét, salátát, paradicsomos spagettit, Vongolét (ez spagetti apró kagylóval), grillezett Jakab kagylót és grillezett fehér halat ettünk. Nagyon, nagyon finom volt!

Reggel aztán ismét útra keltünk, hogy délután megérkezzünk SanRemoba.

Wörthi tó, Ausztria. Első nap / Lake Worthi, Austria. First day

A tervezett 2 óra helyett 4-kor indultunk csütörtökön, utunk első állomására a Wörthi tó melletti Kastélyszállóba - Schloss Seefels. Érkezésünk a késő éjszakába nyúlt, így nem éreztünk  semmit még a másnap ránk váró csodából. Gali (6 3/4) rögtön kipróbálta a fürdőszobában lévő whirlpoolt fürdőhabbal együtt, aminek az lett a következménye, hogy a hab egyre nagyobb lett, végül a gyereket is betakarta, alíg látszott ki a feje búbja.

Egy remek éjszaka után - lefekvés előtt harmonizáltam a helyet, elküldtem a különböző lényeket, tisztítottam a vízereket és sugárzásokat - reggel Bian qigonggal és ITC-vel kezdtem a napot a szobánkhoz tartozó teraszon. A kilátás lélegzetellátlító volt, előttem egy gyönyörő türkisz zöld vízű tó feküdt, amit körülvettek a csipkézett ormú hegyek. A levegő hűsítő volt, érezni lehetett, hogy az Alpokban vagyunk, később aztán felmelegedett a levegő. 

Reggelinket a tó feletti teraszon költöttük el, amolyan igazi osztrák féle volt, 3-4 fajta barna kenyér, hegyi sajtok, szemcsés túró, gyümölcsök. Később leköltöztünk a tó mellé, ahol a gyerekek választhattak, hogy a tóban vagy a kifejezetten nekik készült medencében fürdenek. Természetesen hol itt, hol ott találtunk rájuk. Az ebéd nem volt annyira ízletes, de kárpótolt minket az, hogy a tó partján ültünk a víztől 1 méterre és gyönyörködtünk a tó és a körülötte magasodó hegyek elkápráztató látványában. 

Délután a szálloda által kínált programok közül a vizi banánt próbáltuk ki, ami annyit tesz, hogy egy felfújható banánra ülnek a bátor vállalkozók, amit egy csónak húz maga után egyre nagyobb sebességgel, amíg sikerül elérnie, hogy az addig hangosan kacagó sereg beleessen a vízbe. Remek szórakozás volt, annyira hogy a gyerekek ezután még a felfújható, kerek gumigyűrűbe is beleültek, ami szintén a csónak végéhez volt kötve és így száguldoztak a hullámok hátán, hol összeütközve egymással, hol messze távolodva, időnként lecsúszva a hullámok tetejéről, mint egy csúzdán.

Este tovább indultunk Verona felé. Szállodánk a Valpolicella borvidék közepén fekszik és a 16. században épült.

Instead of leaving at 2 o'clock on Thursday we left at 4 and headed to Austria to a Chateau hotel (Schloss Seefels) by the lake Worthi. It was already dark when we got there, so we didn't have a clue of the beauty of the place. Gali (6 3/4) of course immediately tried out the jacuzzi in our bathroom putting babble bath in it, so at the end the whole bathtub was full with bubbles so high that the kid was covered, bubbles over his head, bubbles floating out. He had a great time.

After a peaceful night - previously I harmonized the place, send souls away, cleared the energies - I started the day with a Bian Qigong and an ITC  exercise on the terrace. The view was breathtaking, the lake had some turkis color and was hugged by alpine mountains. The air was crispy, I definitely felt the Alps around me, later of course it warmed up after all it's the middle of the summer here. 

We had a real Austrian breakfast above the lake on a terrace, brown breads, mountain cheese, cottage cheese, fruits, really lovely. Later on we moved down the beach, swimming in the lake or the kids indoor/outdoor pool. It was so kids friendly, we didn't have to worry for a minute and didn't have to sash the kids all day. Lunch wasn't memorable but at least we were siting by the lake, enjoying the view of the boats, the high mountains, the sound of the waves the boats were creating. Can't wish for better. 

In the afternoon we went for a banana ride in the middle of the lake. I was taking pictures in the motorboat while Noah and the kids were siting on the top of the banana pulled by the motorboat faster and faster until the driver managed to drop them into the water. They had life jackets. Gali and Ráhel enjoyed it so much than after the ride they took a tube also pulled by the boat. They were bumping to each other, sliding down the waves, gliding it was so fun even to watch them.

We left the hotel at the evening driving towards Verona and arrived late to the Hotel (built in the 16th century) at the Valpolicella vineyard.